Kristalyvirag felirat a logo mellett PNG   

                

 

social fbsocial gsocial t social fb instagram

Official Partner

Örökbefogadó Édesanyák LélekMentor programok
Égi Csoda ♥
Isten tenyerén ♥
Szívmelengető, lélekemelő csakra-talpmasszázs


baby feet 402844 128020 éves korom óta vágytam arra, hogy édesanya legyek.

Úgy vélem, 20 év távlatában, van fogalmam a türelemről. Mikor azt hallom, hogy már 1 éve próbálkozunk és nem jön a baba, akkor mindig egy mély hála fut át rajtam. A 20 év várakozás nem csak egy gyönyörű kislányt hozott, de türelemre is tanított. Tudom, milyen minden hónapban arra várni, hogy hátha éppen most... vagy milyen érzés a rengeteg vizsgálaton keresztülmenni, és reménykedni, hogy ez talán közelebb visz a vágyott gyermekhez.

Az előző házasságomban mindent megtettem azért, hogy a várva várt gyermek megszülessen. Millió vizsgálat, műtétek, beavatkozások tarkították az akkori életemet. Azonban, ha egy nő anya akar lenni, azért bármit megtesz. Ugye ismerős?

A vágyam vitt előre. Csakhogy az úton rengeteg fájdalommal, csalódással kellett szembenéznem. Azt hiszem, nem voltam egyedül azzal, hogy néha napján úgy éreztem feladom. Annyi megpróbáltatás ért már, hogy ezt képtelenség elviselni egy nőnek. Ehhez párosult a szégyenérzet is. Ki ne hallotta volna a környezetében, hogy "mikor lesz már baba?", "nem lenne már itt az ideje a gyermeknek?" és ehhez hasonló kérdések. Akkor nagyon fontos volt mások véleménye, épp ezért minden energiámat arra fordítottam, hogy mielőbb anya legyek.

De nem sikerült! 

Az első házasságom időszaka teljes egészében arról szólt, hogy anya akartam lenni. Sok görcs, feszülés, hibáztatás volt. De lelkem mélyén tudtam, hogy anya leszek. Nem tudtam, mikor, hogyan, de nem adtam fel. 

Ez a házasságom azonban zátonyra futott, nem a gyermektelenség miatt. Viszont utána turbó fokozatra kapcsolt az életem. 33 évesen új élet köszöntött be egy fantasztikus társ és férj személyében.  A remény ismét feléledt. 5 évig még ismét lelkes voltam, bizakodtam, de mikor betöltöttem a 40. életévemet, akkor valami történt. Egy mélyről jövő elengedés lépett a remény helyébe. Elengedtem az addigi görcsöléseket, elfogadtam, bárhogy is legyen. Feladtam. Az Égieknek. És felszabadultam. Már nem a gyermekhez igazítottam az életem, nem a "mi van, ha most érkezik" gondolatokkal keltem, feküdtem, hanem ÉLTEM! Sikeres voltam a hivatásomban, csodás család vett körül. Hálás voltam. 

2014. októberében jutottam el egy csodás nőgyógyászhoz, aki a gyermekkori leleteim, és a felnőttkori vizsgálati eredményeim alapján kimondta azt, amit már elvileg már más, előző orvosoknak is látni kellett volna: NEM SZÜLHETEK gyermeket! Egy születési rendellenesség miatt nem lehet természetes úton gyermekem. Nem is hinné az ember, de megkönnyebbültem. Végre tudtam, hogy miért nem sikerült eddig. Az érdekesség, hogy mielőtt ez kiderült volna, a férjemmel már elindítottuk az örökbefogadási menetet. A szívünk mélyén éreztük, hogy ez lesz az út a vágyott élethez. Így, mikor kiderült az igazság az orvosnál, már nyugalommal fogadtam, hiszen egy másik ajtón is benyitottunk, egy új élet lehetősége nyílt meg előttünk az örökbefogadással. 

Innentől kezdve nyugodt voltam, tudtam, hogy akkor, amikor itt lesz az ideje, anya leszek. 0-4 év között jelöltük meg a TEGYESZ-nél a vágyott gyermek korát, valamint a nyílt örökbefogadás elől sem zárkóztunk el.

A statisztikák és az előrejelzések szerint 4-5 év volt a várakozási idő, így én, akkor 41 évesen, még reménykedtem abban, hogy egy újszülöttet szánt nekünk a sors. Ugyanis az édesanya és a gyermek legmagasabb korkülönbsége max. 45 év lehet. 

Teljes lendülettel vetettem bele magam a munkába. Úgy gondoltam, hogy bőven van időm. Mind a rendelő, mind a tanfolyamaim remekül prosperáltak. A férjemmel nyugodt, meghitt életet éltünk, és terveztük azt az időt, mely a gyermek érkezéséig rendelkezésünkre állt. Tudtuk, hogy a lépéseket megtettük a vágyott életünk felé, most már csak türelemmel kell várnunk.

Közben Alapítványokat is igyekeztünk megkeresni, de 40 év felett már nem fogadtak tárt karokkal minket. Két Alapítvány állt velünk szóba, ez pedig a Gólyahír és az Együtt az életért. Emellett persze ismerősi körben is kikiáltottuk a kívánságunkat. Tudom, felhívták a figyelmünket, hogy ezek a magánúton szervezett örökbefogadások sokszor nem jól sülnek el, mi mégis ennek a lehetőségnek is esélyt adtunk.

2014-ben, pár nappal a nőgyógyászati diagnózis után, kézhez kaptuk a TEGYESZ határozatot, tehát már semmi akadálya nem volt, hogy örökbefogadó szülők legyünk. És igen! Ami történt, azt úgy hívom, sorsszerű. Mindenre, de erre nem számítottunk. Decemberben, karácsony előtt pár nappal, kaptunk egy telefont egy kedves ismerősömtől, aki segítői munkakörben dolgozott, hogy a tudomására jutott egy nagyon fiatal kishölgy, aki nem szeretné megtartani a gyermekét. 

IMG 20150324 141127Innentő kezdve felgyorsultak az események, és 2015. márciusában megszületett a kislányunk, Lili Gréta. A kórházban a szülésnél nem voltunk ott, de mi voltunk azok, akik először tartottuk kézben Lilit. 20 év érzelme szakadt fel belőlem. Zokogtam, és hálát rebegtem mindenkinek. 

A szülés után bementem a szülőanyához, és neki is megköszöntem azt, hogy életet adott egy csodás kislánynak, és hogy ilyen felelősségteljes döntést hozott. Hálás voltam a bizalmáért, a szeretetéért, hogy a legszentebb dolgot, a gyermekét ránk bízta, sorsát a mi kezünkbe helyezte. Ez egy olyan pillanat volt, amire míg élek, emlékezni fogok.

Lili egy hétig maradt a kórházban, míg a papírokat elintéztük, majd utána egy új időszámítás kezdődött ez életünkben. Azt a bizonyos 6 hetet mi is nehezen éltük meg, mégis hittük, hogy Lili érkezése nem csak ilyen rövid időre szólt. Miután letelt a 6. hét, pezsgőt bontottunk. Csodálatos érzés volt, hogy teljesült a kívánságuk, hogy egy ilyen fantasztikus kishölgy minket választott szülőknek. Hisszük, hogy a gyermekek maguk választják a szülőket. Lili is minket választott, csak egy kicsit más úton jutott el hozzánk.

"A mai napig van egy kedvenc mesénk egy kislányról, akit láss csodát, Lilinek hívtak. Lili elindult a csillagokból, hogy a szüleivel nagy boldogságban éljen a Föld nevű bolygón. Kis bőröndjébe mindent bepakolt, amire a nagy útra szüksége volt. Hitet, bátorságot, leleményességet, boldogságot, akaratot, szeretetet, mosolyt és még sok-sok minden mást. És mikor az útja során egy útelágazáshoz ért, elővette a leleményességet. Így történt, hogy egy bérpocakban várt addig, míg anya és apa, akik a lelkükben érezték és szívükben hordták Lilit, megérkezik a kórház nevü épületbe. A kórház az a találkozóhely volt, ahol először ölelhették meg egymást. Lili nagy utat tett meg. Anya és apa nagy szeretettel köszöntötte, és Lili tudta, hazaérkezett. Lili születésével egy család is született. Lili örökre hálás lesz azért, hogy olyan bérpocakban tölthette el életének első 9 hónapját, ahol szerették, gondoskodtak róla és szeretettel engedték végül útjára."

Kedves Anyatárs, ez a mi történetünk. A mi csodánkra 3 hónapot vártunk. A kontroll és a görcsölés elengedése, a totális bizalom, hit és elégedettség hármasát hozta magával. És ebből az elengedésből teljesült a vágy, és lettem 20 év után végre édesanya. Lili érkezése egy olyan bizonyosságot hozott, hogy érdemes volt várni! 

baby 2047595 640Azt a sok izgalmat, aggódást, fájdalmat már nem írtam le, melyen azért minden nő és anya keresztül megy az örökbefogadás előtt, alatt és után. Te is tudod, hogy micsoda hullámvasúton ül az ember, legyen szó nyílt vagy akár titkos örökbefogadásról szó. Az érzelmek hullámai bármikor összecsaphatnak egy leendő édesanya felett akkor is, ha csecsemő vagy nagyobb gyermek örökbefogadása van folyamatban.

Tudom, hogy a gyermek az első, az ő lelkivilága a legfontosabb, de vallom, hogy az örökbefogadó édesanyáknak ugyanolyan szüksége van lelki támogatásra, egy-egy jó szóra, ölelésre, kényeztetésre. Hiszen, csak azt tudjuk adni, amink van. A mi lélekraktárainkat is fel kell néha napján tölteni, amikor a belső énünk segítségért kiált. Szükségünk van a szeretetteljes, értő figyelemre, meghallgatásra, gondoskodásra, hiszen sokszor mosolyogva megyünk előre rendíthetetlenül az úton, még akkor is, mikor a lelkünk vigasztalásra szomjazik. 

sand 1787015 1280Nekem nagyon hiányzott anno egy olyan hiteles ember, segítő, aki támogatott vagy utat mutatott volna, egy-egy nehezebb helyzetben.  A szülők, a barátok netán a férj nem pótolta azt, aki igazán, hittel, odaadással kísért volna az úton. De nem volt ilyen. Egyedül mentem végig rajta.

Éppen ezért érzem, tudom, hogy Neked kedves örökbefogadó Édesanya, aki most e sorokat olvasod, hiteles támogatásomat tudom nyújtani, ha épp ezen az úton mész vagy már rajta jársz.

A LélekMentor Programot pontosan ezért hoztam létre, hogy szolgálatomat kínáljam fel az örökbefogadó Édesanyáknak.

Szeretettel várom a Te történetedet és a jelentkezésedet a programra!

Szívvel, lélekkel, szeretettel! 

Németh Krisztina

Örökbefogadó Édesanyák LélekMentora 

Természetgyógyász / Reflexológus

Csakra-talpmasszázs instruktor

 

 

 

 

 

"...hiszem és tudom, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Az sem véletlen, hogy én betértem a rendelőbe, amit magamban a BÉKE ÉS SZERETET SZIGETének hívok."
Sz. Éva, Budapest

Csatlakozz hozzám 1

captcha 

BLOG, PUBLIKÁCIÓK, CIKKEK

TOVÁBB...

KIADVÁNYOK, TANFOLYAMOK

TOVÁBB...

LETÖLTHETŐ ISMERTETŐK, ÍRÁSOK

TOVÁBB...

KISFILMEK A RENDELŐRŐL ÉS KEZELÉSEKRŐL

TOVÁBB...